A cementet történelmileg nagyon sok anyaggal próbálták már helyettesíteni.
Ha nem tetszett a végtermék színe, nem készült el elég hamar, drágának vélték, töredezett volt, lassan készült el, az okokat sokáig sorolhatnánk.
A választott helyettesítő termékek aztán vagy kiállták az idő fogát, vagy nem.
Ilyen anyagok voltak a szénhamu, kalcinált anyagok, pozzolánok, üveg, téglapor, magas szilikáttartalmú műanyagporok.
A modern betongyártásban többé kevésbé ugyanúgy megtalálhatóak ezek az anyagok.
A felhasználás szempontjai azonban változtak. Sokkal fajsúlyosabbá vált a költség. Bármi, amivel a költség csökkenthető vagy nyereség növelhető.
Az egyértelmű közvetlen beszerzési költségen túl, megjelentek egyéb költségindikátorok.
Ilyen például a közvetlen energia költség és származéka, a felhasznált energia környezetterhelésének költségesítése. Ráadásul megjelentek új fajta szabályzatok az EU CSRD és az ERES. (Nem beszélve a széndioxid kvótákról.)
Valamint, az ügyfél-elégedettség is külön témává alakult a költségindikátorokon belül, mert önmagában képes sok jellemzőt egységesíteni. (Ha a szállított termék nem a kért színű, ha töredezett, ha nincs megfelelően dokumentálva a gyártása stb.)
Így a piacon megjelent több termék, ami arra hivatott, hogy a cementet kiváltsa és összességében csökkentse a cementfelhasználás nem közvetlen, hanem teljes közvetett költségét.
Ilyen termékek a svéd LKAB, az amerikai GreenCrete, a kanadai CarbonCure vagy az észt-svéd LessCement.
Megjegyzés
A megnevezett cégek hozzájárulása nélkül, reklámfinanszírozás nélkül jelentettük meg a cégneveket.